Ribiszke, málna, áfonya: a három legháládatosabb cserje

Ha kis helyen szeretne saját termést, ne fával kezdje. A bogyós cserjék két éven belül teremnek, kevés helyet kérnek, és a metszésük néhány egyszerű szabályra egyszerűsíthető.

Ribiszke

A piros ribiszke a kétéves és idősebb vesszőkön terem a legjobban, a fekete inkább az egyéves hajtásokon. Ebből következik a metszés: pirosnál évente a legöregebb, sötét kérgű vesszők harmadát vágja tőben ki; feketénél bátrabban, hogy folyamatosan új hajtás jöjjön. Félárnyékot is elvisel, de a napos helyen édesebb.

Málna

Két típus létezik, és a kettőt máshogy kell kezelni. A nyári termő fajtánál a termett vesszőt szüret után tőben kivágjuk, az idei hajtásokat meghagyjuk jövőre. Az őszi (sarjadó) fajtánál a legegyszerűbb: télen mindent lenyírunk a földig. Támrendszer mindkettőhöz kell — két huzal 60 és 120 centi magasan.

Áfonya

A tőzegáfonya és a termesztett kékáfonya savanyú, 4,5–5,5 pH-jú talajt kíván. A legtöbb magyar kertben ez csak külön kialakított ágyásban vagy nagy edényben megy: fenyőkéreg, tőzeg és savanyú földkeverék. Öntözni lehetőleg esővízzel kell, mert a csapvíz meszet visz be. Cserébe húsz évig terem.

Közös szabályok

Mindhármat ősszel vagy kora tavasszal ültesse, egymástól legalább 120 centire. Az első évben ne engedjen nagy termést — inkább erősödjön a gyökérzet. Mulcsozzon, mert a bogyósok gyökere sekélyen fut, és a gyomlálás könnyen kárt tesz benne.